K L É Z S E

Csángóföld elhelyezkedése

A moldvai magyarok legnagyobb része a romániai Moldva két megyéjében,  Románvásár és Bákó területén élnek. Moldva elnevezését Dimitrie Cantemir  a román Dragoş vajdához köti, aki kutyájáról nevezi meg azt a folyót, amelyikben az a vesztét lelte. [1]

Moldva a Kárpátoknak nevezett hegyvonulat keleti részén helyezkedik el és az Etelköznek nevezett Fekete–tenger melléki vidék legnyugatibb részét képezi. A moldvai magyar falvak Moldva középső és déli részén, a legtöbb település a Kárpátok és a Szeret folyó között található.

A „csángó” népelnevezés

A csángó népelnevezés a moldvai magyarság összefoglaló neve lett, de más Kárpát-medencében élő népcsoportokat is jelölnek ugyanezzel a kifejezéssel. A csángó népnév lehetséges, hogy a ’kószál’, ’csavarog’, ’vándorol’, ’elkóborol’ jelentésű csang/csáng ige származéka.[2] Más magyarázat szerint a nevüket azért kapták, mert gyakran használtak kolompot, csengőt a vadállatok távoltartása érdekében, így mentve saját jószágaikat.

            A csángó megnevezésnek számos más jelentése is van. Nicolae Iorga véleménye szerint a név a Moldvában  dolgozó sóvágókat jelöli, akik Erdélyből származtak, katolikusok voltak és magyarul beszéltek. Ferenczi  Géza és Szabó T. Ádám szerint a csángó népnév a csáng(ál) ‘zajol’ szóból rövidült és az őrvidékre jellemző hírveréssel függ össze. A szó írásos alakban első ízben 1560-ban fordul elő Csángó András formájában, Moldvából pedig 1591-ben ismeretes saigai ‘sóvágó’ alakban.[3]

            A fentebb leírtakból levonhatjuk, hogy a csángó népnév azokat a személyeket jelöli, akik magyar eredetűek, de térben, kultúrában és identitásban eltávolodtak a magyarságtól. 

Csángó csoportok

Négy, földrajzilag jól elkülöníthető csángó népcsoportot ismerünk:

a) Brassó környékén, a Barcaságon élnek a hétfalusi csángók hét településben (Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tüskős, Tatrang, Zajzon és Pürkerec), akik székelyes nyelvjárást beszélnek. A XIV. században a brassói szászok jobbágyai lettek, fölvették az evangélikus vallást, de nyelvükhöz és hagyományaikhoz hűségesek maradtak.

b) A Tatros völgyében (Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok) élnek a gyimesi csángók, akik részben a korábban Moldvába menekült, részben az Erdélyben maradt székelyekből származnak.

c) A bukovinai öt falut (Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva) a bukovinai csángók lakták. A XVIII. század második felében a madéfalvi veszedelem után kimenekült csíki székelyek alapították ezeket a településeket. Hadik András altábornagy szerette volna Moldvából Erdélybe visszahozni a székelyeket, de vezetésével nagy részük Bukovinába települt. 1775-ben Bukovina területét császári csapatok szállták meg. A megszállást báró Splényi Gábor tábornok irányította, és mint e tartomány első kormányzója, elfoglalta helyét Csernoviczban. Hamarosan népszámlálást tartott és a Bécsben küldött jelentésében azt hangsúlyozta, hogy a gyéren lakott Bukovinát be kellene népesíteni. Az egyik változat szerint Hadik vezette át a székelyeket Moldvából Bukovinába. Egy másik változat szerint pedig az osztrák közigazgatás 1776-ban Mártonffy Mór, minorita szerzetest Moldvából Bukovinába hìvatta, ahol 1776–1777-ben  megszületett az első két nagy falu: Fogadjisten és Istensegíts. 1784-től Hadik közbenjárására az osztrák kormány, a haditanács és Bukovina két kormányzója (1778-ban Splényi távozott) együttes erővel akarták megvalósítani a telepítést. 1784–1785 között megalakul Hadikfalva, Józseffalva és utolsónak Andrásfalva.[4] 1880–1941 között több csoportban visszaköltöztek a Kárpát medencébe. Egy csoport Dévára kerül, a dévai csángók, akik a bukovinai székelyekkel szemben tudatosan vállalják a csángó etnonimet. Csoportjaik kerültek Pancsova (Jugoszlávia) és Bonyhád (Magyarország) környékére és Budapest vonzáskörébe is.[5]

d) A negyedik csángó csoport a moldvai magyarokból álló népcsoport alkotja.

            Jerney János, aki 1844 és 1845-ben kutatott a térségben, a moldvai csángó–magyarságon belül két csoportot különböztetett meg: a csángó–magyar és a székely–magyar népességet. Ezt a megkülönböztetést vallják későbben Weigand Gusztáv és Lükő Gábor is. Szabó T. Attila már három csoportra osztja a moldvai magyarságot:

            a) Az északi csángóknak nevezett csoport Románvásár körül, a várostól északra, észak-nyugra és délkelet irányban él. Ide a következő falvakat soroljuk: Szabófalva, Pildeszt (Pildeşti), Újfalu (Traian), Jugán (Jugan), Gerejesten (Ghereieşti), Bargovány (Bărgăoani), Dokia (Dochia), stb. Nyelvi szempontból ide tartozik még Belusest (Beluşeşti), Ploszkucén (Ploscuţeni) és Válény (Văleni). Ezek közül Szabófalva és Kelgyest a legnagyobb falvak. A felsorolt falvak egy részébe már csak az öregek beszélik valamennyire a magyar nyelvet, a többi faluban a magyarság nyelvileg teljesen asszimilálódott a románhoz. Az északi csángók beszélik a legrégebbi magyar dialektust, mely legjobban hasonlít a XIV–XV. századi magyar nyelvhez.

            b) A moldvai magyarság másik csoportját az úgynevezett déli csángók alkotják, akik a Szeret völgyében, főleg Bákó környékén élnek. Ide ilyen falvakat sorolhatunk mint például: Szakatúra (Săcătura), Bogdánfalva (Valea Seacă), Álbény (Albeni), Újfalu (Bălcescu), Trunk (Galbeni), Nagypatak (Valea Mare) és az erős székely hatást mutató Diószén. Az utóbbi falu kivételével az összes többi faluban élő magyarságot sziszegő csángóknak is nevezik.[6]

           c) A Szeret folyó jobb és bal partján, a Tatros és a Tázló folyó mellett élő csángóságot székelyes csángóknak nevezzük. Ez a megnevezés utal az eredetűkre is. Tánczos Vilmos e csoporton belül újabb felosztást is használ. Az első csoportba tartoznak a következő falvak: Pusztina, Frumósza, Lészped, Szőlőhegy és környéke, Magyarfalu, Lábnik meg Kalugarén. A második csoportba már azokat a falvakat sorolja, ahol egy régebbi magyar népességre székelyek telepedtek: Gyószén, Lujzikalagor, Forrófalva, talán Külsőrekecsin és Szászkút is. A harmadik csoportot azok a román  falvak alkotják ahová székely telepesek érkeztek: Bogáta, Dormánfalva (Dărmăneşti), Ketris (Chetriş), Fűrészfalva (Fărăstrău), Klézse stb.[7]

Honlap  | e-mail  |  Webmester