  |
K L É Z S E |
  |
FehérvasárnapFehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje, a Húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered , hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.MátkálásA húsvét útán egy hétre következő vasárnapot a moldvai magyarok mátkázóvasárnapnak nevezik. E vasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, ami a fiatalok szertartásos barátságkötése, amit rendszerint tojással pecsételtek meg. A barátságkötésnek ennek a formája inkább a nőknél fordul elő, ritkábban a férfiak körében.Társadalomnéprajzi megközelítésből a mátkálás a műrokonsági kapcsolatok egyik formája, ami a moldvai magyaroknál és a Dunántulon fordul még elő.Halász Péter a szokás megtervezettsége szempontjából különbséget tesz a mai és a 70 évek előtti lejátszása között. Szerinte a szokás valamikor jobban megtervezett volt. Ez mutatkozik abban, hogy a 70 évek előtt egy személynek legfeljebb 4 mátkája lehetett, csak nők cseréltek egymás között tojásokat, a tojások csak írottak voltak, a lányok a kiszemelt barátnővel feltétlenül mátkát váltott. Ezek a jegyek mára elhalványultak.A tojásváltásra a reggeli mise után került sor. Általában írott tojást volt szokás cserélni. A tojás írása régen elterjedt szokás volt. Kevesen voltak azok, akik tojást tudtak írni, így ők írták a falu többi családjának is, valamilyen fizetés ellenében.[1]A mátkaváltás kisebb, serdülő lányok szokása volt. Életreszóló kapcsolatot jelentett a tojásváltás révén kötött barátság. Halász Péter szerint a nagylánnyá válás folyamatát segítő kapcsolat, rituálé volt ez, aminek során a serdülő lány megkaphatott minden szügséges tudnivalót a nagylánysághoz, férjhezmenéshez és asszonysághoz az idősebb mátkájától, hiszen a csángók hagyományos családi életében a leány is anyja között nem volt ilyen viszony. [2]Később az 1980-as években a szokás törvényei lazultak, részben el is tüntek. Cserélhettek már akárkivel tojást, nem volt szükséges előre megválasztani a párt.
[1] Lőrinc Rózsa: Irtak tojást vásárnapra. Mámi annyikat ir vala, szombaton egész nap irta e tojásokat s egy sem tanulta meg nálunk. Olyan szép tojásokat ir vala, még vala odale, Bártáné. Bártáné irt egy tojást, adtak fizettségül két tojást, met ő tudott fenyőágassat. Mámi csak récelábat tudta. Mámi megirt két tojást s adtak egy tojást. De annak kellett adj minden tojástól tojást. Aztá, akkor vásárnap régvel mentünk ki ez útra, kicsike leányok s kimentünk ez utba s aztá vátottál tojást. Melik akart, nem ez egész., met há ha ez enyim récelábas vót e másiké fenyőágas, akkor azt mondták, hogy evel e bűségvel nem vátunk. Aztá fogtunk nekije s vátottunk. Aszontuk: komászony, kereszt, vésár. Tartottad két tenyeredet s igy tettek e tojásval, “vésár, vésár, vésár” vaj „komászony, komászony, örökre komászony”. Örökké úgy mondta: komászony, vésár, kereszt, mátka. (…) [2] Duma Ibolya: Az mátkázó vásárnap, mük úgy mondjuk. Akkor irják e tojásokat, s aztánd vátnak e szomszédak, vátnak komászonyra. Odaadják e tojást, s másik adja vissza: “Ne mától tafelé medgyig élünk mátkák vagyunk”. Mondják keresztke, komászony, vésár. Ilyen neveket tesznek. S aztá tartsák. Meddig meghal örökké mátka, örökké vésár, keresztke, komászony. |
||