  |
K L É Z S E |
  |
Húshagyókedd - Falujáró menetek
Falujáró meneteket húshagyókedden szerveztek a moldvai magyar legények. A felvonulók különböző alakokat jelenítettek meg.. Ilyen volt a cigány, a menyasszony, a koldus és a vőlegény alakoskodó. A menet népi elnevezése komédiások. Ez a csoport, ezek a csoportok a falut járva meg-megálltak egy-egy tágabb helyen, ahol komédiáztak, a falu népét szórakoztatták.[1] Komédiázáskor nem takarták el arcukat maszkokkal, nem is öltöztek állatoknak, ahogy ez szokás volt az újesztendőben, hanem csak bekormozták magukat, ezzel ijesztgetve a gyermekeket és szórakoztatva a felnőtteket. Ilyenkor a csoport tagjai meglátogatták barátnőjüket vagy más lányokat, udvarolva ezekenk. A lányok meghívták a komédiásokat a házba, ahol megkínálták őket fánkkal, dióval és mogyoróval, ők pedig cserébe táncoltak és a ház lakóit szórakoztatták.[2] Bár napjainkig nem maradt fenn ez a szokás, ma is szeretettel emlékeznek még ezekre. A farsang végi mulatságok Klézsén 20-30 évvel ezelőtt tüntek el teljesen. De a húshagyókedd napjához nemcsak a falujáró menetek kapcsolódnak, hanem ezen a napon vége lesz a farsangnak is, másnap pedig már a nagybőjt veszi kezdetét. Ez a nap tehát átmenet, az átmenetet pedig megszokták ünnepelni.Klézsén ezen a napon minden család abbajárt, hogy legalább egy tyúkot vágjon és minél több fánkot süssön. Ez a nap volt az utolsó a nagyböjt előtt, amikor lehetett még bőségesen enni-inni. Egy monda szerint a csatából késve hazaérkező Szent István, máskor Szent László király azt kérte az Istentől, máshol a pápától, hogy engedje meg, ő is megünnepehesse a farsang végét. Azóta, mondják a klézsei csángók is, a magyaroknál a húshagyó nem vasárnap van, hanem kedden.Ezt a Szent István szerezte két napot ünneplik a moldvai csángók a farsang végén.[3] Kedden éjfélig minden zsíros ételt meg kellett enni, hogy az kárba ne vesszen és ugyanakkor az éjfél beáltáig a mulatozás minden fajtáját meg kellett szüntetni. A nagy evés-iváson kívül előfordult és még ma is szokásos egy fiatalok által szervezett jelenet. Ebben a jelenetben két csoport fiatal a falu magasabb hegyén jelképesen összeverekszik. Az egyik csoport a farsangot jelképezi élen Csontkirállyal, a másik csoport pedig a bőjt megtestesítője Babkirály vezetésével. A két csoport a hegyen nagy tűzet gyújt ahol összecsapnak. Bentről, a faluból jól lehet látni a zajló eseményeket. Az összecsapás nyertesei végül, minden évben, a Babkirály a csapatával együtt, így jelezve, hogy ettől a naptól a babnak lesz nagyobb az „ereje”, gyakrabban fordul elő majd a nagyböjt alatt a mindennapi étkezésban. Másnap reggel a falu családapái arra bíztatják gyerekeiket, hogyha felmennek a hegyre, találni fognak ott harci fegyvereket, bicskákat, esetleg éppen a Csontkirály otthagyott fogát.
[1] Lőrinc Rózsa: Mikor mentek falun fel s le az húshagyat nápján vót. Húshagyat nápján, e régi emberek azok őtöződtek fel, azt mondtam én ezekenek, herregik most, mint e válizák. Felőtöztek e legények s fogattak mózikát. Há, há cigányok, múzika, mint szokás, minthol nunta lenne. S esszegyültek ők egy tizenötön, húszan. Azta köljkök mentek utánik, futkastak, kacagták. Emezek benenágakval, ingekbe, katrincákba, kikormozódva. Aztá mentek egy kicsit, álltak meg, fogtak táncolni. Táncoltak, s aztá akkor est ezáródatt el e gulyalos aval. [2] Lőrinc Rózsa: Há, mászka vót e korom. Békormozták magikat, hogy ne ismerd meg. Mikor elértek vaegy nyámikhok, verisóráikhoz, ott bémentek e házba. Bémentek e házba s táncoltak. Ott adtak plecsintát, ettek. Ettek, megtisztelték s még mentek elé. Ott melik legények vótak, úgy jártak, hogy mindenik elmenjen e vésárájának e kapujába, hogy lássák milyen ügyesen matyitnak ők, milyen bolondok ők, met felvótak telve koromval, s akkor ők aval kevélyek vótak, hogy ők milyen szépen fel vannak őtözve, mint e kázános cigánykák. Egyik nagy rokolyába, másik teli koromval. S ők aval szigur, hogy kevélykedtek, hogy ők mit tudnak csánni. Aztá kicsi gyerekek kisérgették. Ők, bedenág e kezikbe, még futtak vissza, még vadazták meg e kölykököt, hogy e kölykök féljenek. Met há köljkök nem ismerték, ők elvótak mászkálódva. Hogy kicsida, ő ismerte köljköt, de köljök, honnat birja ismerni. Ha én szembe nezek veled s nem látok rittad egyebet semmit, csak kormot. Járkaltak fel ez uton s le, hol akartak megálltak, táncoltak. Jött ki népség. Neztük mük es mint emez e városba (egy mondásra céloz, ami: “Mint l...sz a városba.” , vigyázkodtunk, meggyig eléhaladtak. Mikor az e rend eléhaladt jött más rend s úgy ment akkor húshagyt napján, egész nap. Elment még egy hat rend es, sokan. E nagyobb legények más csokorba, kisebbe másba, még küssebbek még másba. Ott sok csokor elément. Akkor nap nem kellett ott benn dolgozni. Mind ez új esztendőbe, mikor jának úrálni. Akkor nap csak halltad, hogy dobolnak, még mentünk ki. Mámánk fut vala utánunk, vadaz vala, menjünk dolgozzunk. Há, hogy dolgoz, há akkor akkor este mit tudtál volna povesztilni, mit láttal egész nap? Akkor kellett kacagjad, hogy mit láttál egész nap. Mámi haragudt, hogy nem dolgozunk semmit, ülünk ez útba, de jobban elprimiltük e verést, de ez útba úgyes kifuttunk. Ha leértek e kapuba, vaj alólunnat jöttek. Met látad-e, ez alsóiak Budáról jöttek fel itt-fel, ezek e felsők mentek ott-le. Akkor egész nap zumbá-zumbá, egyik egyik felől innet, másik másik felől innet. Nem verekedtek össze,nem verekedtek, verekedés harbákba vót. [3] Halász Péter, A modvai magyarok ünnepköréről In. Kriza János Néprajzi Társaság évkönyve 8., 235.old. |
||