K L É Z S E

Klézséről röviden

Klézse Moldva központi részében helyezkedik el, a Szeret jobb oldalán, a Klézse patakának (mely a Szeret folyóba ömlik) nevezett vízfolyás két oldalán fekszik, Bákó városától 20 kilométerre délre.

            Ma a település a község adminisztratív központja és a következő falvakat foglalja magába: Buda (keletre), Alexandrina (nyugatra), Somoska (dél-nyugatra) és Pokolpatak (dél-keletre).

            Moldvában a „Klézse” helynevet először egy 1588 május 3.-án kiadott kiadott dokumentumban említik[1] Ugyanitt szó van egy Klézsei Istvánról és fiairól is. Az elnevezessél még találkozunk 1622[2]-ben, 1638[3]-ban, majd később 1640[4]-ben. A Klézsei István és utódai később a falu nagy részét birtokolták, egészen a XVIII. századig, amikor kénytelenek lettek azt eladni vagy elveszítették. [5]

Az 1864-es földreformot követően  a klézseiek és a helyi egyház is földet kapott. Földhöz jutottak a klézseiek az első és a második világháborút követően is, mivel  részt vettek abban a román hadsereg oldalán.

A XIX. században  ebben a faluban szolgált több mint negyven évig Petrás Incze János, művelt római katolikus lelkész, aki olyan jelentős néprajzi anyagot jegyzett le a faluban, ami mind a mai napig nagy kulturális értéket jelent a néprajzkutatók számára.[6]

Már az 1850-es évektől a moldvai magyar falvakban erőltetett asszimiláció kezdődött meg a román állam részéről. Amíg az 1850 években a hivatalos statisztikák szerint Klézsén 94,1% magyar, 3.6% zsidó, 2.0% román és 0.3 örmény élt[7], az 1930-as népszámlálás szerint, amint a Románia Nagy Földrajzi Szótárában szerepelő adatok is mutatják Klézse községben, ahová már Somoska is tartozott, a 94%-os magyarsággal szemben mindössze három magyar nemzetiségűt és négy magyar anyanyelvű lakost regisztráltak, ahol az össznépesség akkor 2700 személyből állt, s annak 94 %-a római-katolikus felekezetű volt. A klézseiek napjainkban is nagyobb részben római-katolikus felekezetűek.

Klézse, úgy is, mint falu, és úgy is, mint község, az egyik lenagyonbb csángó-magyar település Moldvában.

A klézseiek baszéde erős székely hatást mutat, ami az 1764-es madéfalvi veszedelem utáni betelepülésre enged következtetni, azonban a klézseiek többségükben nem tartják önmagukat székelyeknek, mivel napjainkig megkülönböztetik és számon tartják, hogy Klézsén mely betelepült családok székely származásúak.

1948-tól, amikor erre lehetőség adódott, két iskolában is tanították a magyar nyelvet, s ezen kívül egy  magyar tannyelvű ovoda is működött. Ezeket az iskolákat azonban már az 1950-es évektől rendre megszüntették úgy, hogy az akkori pap két fegyveres milicista kiséretében végig járta a falut, s a megfélemlített emberekkel papírt írattak alá, melyben azok önmaguk kérték az anyanyelvű oktatás megszüntetését.[8] Ezek után 2002 őszig nem volt magyar oktatás Klézsén.

A klézseiek nagyobb része földműves, de a faluban nagyon  jelentős szerepet játszik a szőlőtermelés is.

1990 után megkezdődött a szervezkedés a lakosság érdekeinek érvényesítése érdekében is. Igaz nagy harcok árán, a román hatalom képviselőivel szemben, de azóta már számottevő eredmények is születtek.