  |
K L É Z S E |
  |
NovemberNovember 1.—Mindenszentek napja, november 2.—Halottak napja
A keresztények ezeken a napokon a halottakra emlékeznek. A mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Azt a hetet, amelyben a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. E napon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása és gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak. Ezen a napon megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A megvendégelés Isten nevébe történik, így elsősorban a halott bűneinek megbocsátására szolgál. A moldvai magyarok körében ezeken a szokáson kívül más szokás is él. A halottak napján a halottak hozzátartozói elmennek a temetőbe, ahová bort, kalácsot, pálikát és gyetyát visznek, amiből falubelieknek, a temetőbe található szemlyeknek osztogatnak el. Ezeket, az eledelt és a gyertyát, a halottaiknak ajánlják, így a halottaknak is része lesz bennük. Ezen kívül imádkoznak a halott sírjánál, megfizetik a papot, hogy az nagyon rövid szertartásos imádságot mondjan el a halottak sírjánál, majd a hozzátartozók ott maradnak és énekelnek késő estig.[1]
[1] Lőrinc Rózsa: Sitegettek e halottakba, s aztá mentek ki e temetőbe, vettek el egy-egy éveg bort, egy-egy blidon bort s egy tarisnya kálácsot s kivitték e temetőbe. Azon e napon kiment ez egész, meliknek egyszer csak hótja vót és fogták osztani e kalácsot el. Adtak ez egésznek mennyi kálácsik vót. Egy-egy tarisnyával vittek, de sok népség ment. Akkor ez egész falu kiment , hogy adtak e hótakért. Mikor kimentek, akkor adták e bort, kálácsat. Aztá élt ez ez öreg asszony, melik harangazatt, s vittek neki bort. Vót neki egy tebelje s tőtötte bé abba. Aztá ittak egy-egy krisztusossat, hagy jaj. Való hej, nem tréfa, való.Akkor adták e gyartyát e kálácsval, z egésznek kinek ért, akarkinek. Aztá e bor nem fogyatt el ez egész. Mentek bé e temlomba, vót egy nagy bánka s vót egy öreg asszony, klézsei vót, úgy mondták, Kányá Kati. Az e bába jól tudott énekelni, régis énekeket. Bába vetett egy-egy csigret, de jó nagyot, aztá énekelt éfilig. Aztá ült e népség, azt mondták, hogy e hótakért imádkoznak, de ők nem imádkoztak, met olyan részegekvótak, nem láttak e szemikvel. Mikor adták e bort, azt mondtá, hogy adják az annyikért, az apikért, ment e hótakétt az. Aztá ittakkrisztusossat, ott énekeltek bolondjába, énekeltek részegen. Énekeltek s ültek. Bába tudta régis énekeket, aztá égették e gyartyát, nevótvilág, s énekelgettek, leülve, Harangazóné sok bort kapott, met egyiknek es megmaradt, másiknak es. Éfilig ültek, aztá mentek haza.
|
||
