  |
K L É Z S E |
  |
Május
PünkösdA klézseiek és általában a csángók rendkívüli tisztelettel övezik a Szűzanyát. E tisztelet leglátványosabb központja Csíksomlyó, itt pedig csíksomlyói búcsú. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvétot követő ötvenedik napra esik a pükösd, amely mozgóünnep. Pünkösdkor több régi szakrális központban búcsújáró napot tartottak. A moldvai magyarok számára ezt a helyet hagyományosan Csíksomlyó jelentette, ahová régebben legtöbben gyalog mentek el. Ez alkalmot jelentett a búcsúnyerésre, de arra is hogy magyar nyelvű misét hallgathassanak a hívők. Pünkösd vasárnap reggelén a hívők, különösebben a moldvai magyarok, az átvirrasztott és átimádkozott éjszaka után Csíksomlyó hegyén, a Szenvedő kápolna keleti végéhez gyűlnek, imádkozva és énekelve a felkelő Napot várják, amiben hitük szerint a Szentlélek galambja vagyis a Szentkereszt fog meglátszani. Az idősebb csángó asszonyok az esztendő további történéseire is következtettek az ott látottakból. Elterjedt szokás a moldvai magyarok körében, hogy ilyenkor vittek magukkal leveles ágakat vagy különböző kendőket, amiket a csíksomlyói templom oldalához, a Mária-szobrokhoz és más szent szobraihoz érintettek. Ezeket hazavive gyógyítás céljából használták fel megérintve velük a betegek fájó testrészét. Klézsén a pünkösd napját a hívők az ünnepi misén való részvétellel tisztelték meg.
ÚrnapjaAz Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. Ezen a napon körmenetet tartanak és úgynevezett úrnapi sátrakat készítenek a falu különböző pontjain, újabban már csak közvetlenül a templom körül. Az úrnapi sátrakat zöld gallyakkal,szövetekkel, virágokkal és szentképekkel díszítették fel. A sátrak száma régebb kilenc volt, mára négyre csökkent. A virágokat és zöld gallyakat egyesek később, mint szentelt növényeket, embergyógyításban használtak fel. Egyik moldvai magyar asszony szerint, aki ágat tört le a sátorról, annyi miatyánkot kellett elmondania, amennyi levele annak az ágnak volt.[1] A pap a hívekkel együtt körmentet rendez és minden sátornál imádkoznak, utána a templomban a mise befejeztével a szertartásnak is vége van.[2]
[1] Lőrinc Rózsa: Akkor csánták, elmentek e misére s mentek e lányok s csántak kalibákat. (…) Tettek nagy fákat, s aztá szépen béhánták leveleságval, s aztá benne szép lepedőket vittek e leánykák s felkészitték. Legszebben, mintha ház lett lenne, kendezőt,szentképeket,virégokat, nagy asztalt tettek s szép kendezővel leteritték, aztá ment e pap, virág ez ótáran leteve, fogtak nekije s énekelgettek. Kilenc kaliba vót, nem egyet készitettek fel. Most négy kaliba van, de akkor csántak többet, ezelőtt. [2] Lőrinc Rózsa: Pap ment s imádkozott e kolibáknál. Aztá kitelnek azok e kalibák. Mikor kitelnek e kalibák, menen vissza pap s fogja mondani misét. Mikor misét kimondta, sézpen vet ez egész világ keresztet s jönnek haza.
|
||