K L É Z S E

Újév

Január az év első napja. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár tette általánossá. A január elsejéhez fűződő népszokások java része a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét próbálta megalapozni jóslással, varázslással és különböző mágikus praktikákkal.

Újévi szerencsekívánás

Az újévi szerencsekívánások nagyobb része a gazdasági élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét próbálta előidézni jóslással, varázslással és mágikus praktikákkal.

Újév napján a gyerekek szomszédaikat meglátogatva szerencsekívánó mondókákat mondanak, miközben ott búzát, rozsot, kukoricaszemeket hintenek a „megkolindált”[1]  emberek házában. A következő szerencsekívánó mondóka szokott ilyenkor rendszerint felhangzani:

Adjon Isten bő bort, bő búzát, áldást, szerencsét, az új esztendőbe!  De ehhez még hozzáteszik: kurta farkú malackát vagy szőrös farkú malackát vagy egy szép bikecskát.[2] Ezeket rendszerint spontán módon használják.

            A kívánságokban előforduló javakat szimbólumként is felfoghatjuk. A bort minden kultúra a vérrel asszociálja, így az élet és a halhatalanság jelképe, a búza pedig az állandóan újjászülető élet szimbóluma.

A jókívánságokat bent a házban mondják el, ahol a végén a háziak almával, dióval és pereccel kínálták a köszöntőket. Azokat a magvakat, amiket a köszöntők ilyenkor szórtak szét, gondosan összeseperték és a tyúkoknak adták. Ez a szokás a moldvai magyaroknál elsősorban a földműveléssel kapcsolatos. Arra hivatott, hogy az elkövetkezendő évre mágikus eszközökkel biztosítsa a föld termését, bő termését, tehát jósló-varázsló szokásnak is mondhatjuk.

Egy helyi hiedelem szerint ezen a napon nem szabadott semmit kiadni a házból, mert akkor egész éven át az illető családnak csak veszteségei lennének: pl. elmenne a szerencséje.

Honlap  | e-mail  |  Webmester